A fület érintő betegségeket aszerint tartjuk számon, hogy mely részét érintik, illetve hogy ezen belül milyen tényezők vezetnek az adott kórállapothoz.

Így a betegséget okozhatja valamilyen fertőző ágens: vírus, baktérium, gomba, daganat, sérülés, trauma és idegi struktúrák működési zavara is.

A fertőzéses betegségek általában valamilyen gyulladásos kórkép formájában jelennek meg a klasszikus tünetekkel: bőrpír, fájdalom, nyomásérzékenység, funkciózavar és átmeneti hallásromlás jelentkezik.

A külső fül betegségei

A külső fül esetében többnyire a bőr gyulladásával találkozunk, melynek leggyakoribb oka a hallójárat helytelen tisztítása vagy a hallójáratba került fertőzött víz, mely a bőrt feláztatva ideális környezetet teremt a kórokozók számára. Felismerésében segít, hogy a betegség általában nem jár lázzal, nem előzi meg felső légúti megbetegedés. A fülkagyló ilyenkor nyomásra, húzásra érzékeny, néha váladék is szivárog a fülből. A külső hallójárat gyulladása felnőtt korban gyakoribb, megjelenésére hajlamosít a cukorbetegség, ekcémás bőrbetegség, gyakran fordul elő vízi sportot kedvelőknél, vagy nyáron, a vízparton, de oka lehet az is, ha valaki toll töltetű párnán alszik.

Kezelése egyszerű: a váladék gondos eltávolítása után gyógyszeres tampont helyeznek a hallójáratba.
Gyakori, de inkább állapot, mint betegség, amikor a hallójáratot a fülzsír eltömíti, és ez okoz halláscsökkenést. Ennek egyéb tünete nincs, és egyszerű fülmosással vagy más mechanikus eszközzel történő eltávolítással könnyen orvosolható.

A középfül gyulladásos megbetegedései 

A középfül gyulladásos kórképeinek megértéséhez fontos tudni, hogy ez a terület – ép anatómiai viszonyok mellett – egy zárt légtartó kis dobozka, melyben a dobhártyával kapcsolatban álló hallócsont-láncolat foglal helyet. Ez a levegő mechanikus hullámmozgását abban az esetben tudja jól továbbítani a belsőfül térsége felé (ahol majd az agy számára is érhető elektromos jelek képződnek) ha a középfül üregében levegő van.

A dobhártya hermetikusan lezárja a középfület, ezért levegő nem a dobhártyán, hanem egy anatómiai “szellőztető szelepen” keresztül kerül be a középfülbe. Ezt hívjuk fülkürtnek. A fülkürtnek óriási a jelentősége mind a hirtelen jelentkező, mind a krónikus középfülgyulladások kialakulásában.

A középfül akut gyulladásai gyermekkorban gyakoribbak, mivel a fülkürt nyílása az orrmandula környezetére esik, ami a gyermekkori felső légúti megbetegedésekben szinte kivétel nélkül gyulladásban van.

A középfül gyulladásainak gyógymódja a kielégítő, gondos és helyes orrfújás, a nyálkahártya–lohasztó orrcsepp, valamint szükség eseten antibiotikumos kezelés.

A belső fülben olyan szervecskék helyezkednek el, melyek a hangot átalakítják elektromos jellé. Ezenkívül a belső fül térsége szoros kapcsolatban áll az egyensúly érzékelés egyik állomásával, a félkörös ívjáratokkal. Fertőzéses kórképek ezt a területet ritkán érik el, mivel a külvilágtól távol, védetten helyezkednek el.

Érdemes tudni, hogy a belsőfül idegsejtjei érzékenyek a zajra, emiatt fiatal korban a hallójáratba helyezett fülhallgató, a hangos zene akár maradandó halláskárosodást, és- az idegsejtek funkciózavara miatt- fülzúgást okozhat. A fülzúgás előfordulhat valamilyen gyógyszer mellékhatásként is, toxikus hatásként vagy tartósan erős zajban dolgozóknál, ritkábban fertőzés után.